A kontinens egyik legrejtélyesebb népe, a baszkok egészen különlegesen magas szintre fejlesztették az ínyenckedést, a kedvező klímának köszönhető fantaszikus alapanyagokhoz magas szintű főzési kultúra, és egy nagyon népszerű étkezési forma társult.

Bár természetesen vannak bőven hagyományos étteremként működő helyek is Baszkföldön, de aki ide utazik, garantáltan beleszeret a “kocsmatúrázásba”, ami viszont itt nem első sorban az ivásról, hanem a kis falatkák evéséről szól. Persze fogyasztanak közben akár italokat is, főleg alacsony alkoholtartalmú helyi söröket, cidrákat (a baszk cider) és a txakoli (csákoli) nevű könnyed fehébort, de a fő hangsúly a falatkákon van, ami spanyol tapas-hoz hasonló pintxók (pincsó) a legnépszerűbbek, amik csak úgy roskadoznak a kiskocsmák pultjain.

A kínálat alapvetően nagyon egyszerű ételekből áll, miniszendvicsek mindenféle finomsággal megpakolva, frissen grillezett falatkák, rákok, tintahalak, vagy akár libamáj fehércsokival(!), saláták, hideg, frissítő levesek, hosszan érlelt, kiváló sonkák, olajban frissen kisütött padron paprikák, töltött krokettek, szardella-, és szardíniafilék nyersen, vagy grillezve, tojáslepények (tortilla). Rengeteg friss zöldségfélét használnak, például paradicsomot, különböző friss vagy savanyított, édes vagy épp csípős paprikákat, olívabogyókat, tenger gyümölcseit, fürjtojást, kapribogyót, és -gyümölcsöt, de akár finom marhahúsokat, friss gombákat, tőkehalat, vagy sertést (a malacfül és a helyi véres hurka is legendás) is. És az este megkoronázása szinte mindig a legendás La Vina bár baszk sült sajttortája, ami szinte nem is tartalmaz semmi lisztet, csak krémsajtot és tojást, tetején szenesre pirítva, de középen lágyra, akár folyósra hagyva az igazi.

Egy igazi pintxotúrára a legalkalmasabb San Sebastian, ahol az egész óváros átalakul étteremmé esténként, a helyiek és a turisták együtt járják végig a kedvenc helyeiket, a szalvétákat használat után – helyi szokás szerint – mindenhol a pult alá, a földre hajítva.

Jókuti András - Világevő